Idén lesz 145 éve annak, hogy a szegedi nagyárvíz 60.000 ember otthonát mosta el és csaknem 150 ember életét követelte. Csaknem 5.500 ház omlott össze, s az 1879. március 12-én, hajnalban bekövetkezett tragédia nyomait sokáig magán viselte a város. A víz csak bő három hónappal később, június közepén kezdett apadni a szivattyúzásoknak köszönhetően. Az újjáépítés rendkívüli feladatát Tisza Lajos királyi biztos vezette, az újjáépítési tervet pedig Lechner Lajos készítette. Az egész világ igyekezett segíteni, adományok érkeztek az újjáépítéshez az amerikai és az afrikai földrészről is, de segített Németország, Ausztria, Oroszország, Románia, Szerbia, Törökország, sőt, Kína, Japán, India és Perzsia is. A franciák is sokat segítettek, a francia gyűjtést a már befutott művész, a Párizsban élő Munkácsy Mihály védnökölte. A szegedi nagykörút a mai napig viseli az árvíz utáni helyreállításban segítséget nyújtó városok neveit: Temesvári, Római, Brüsszeli, Berlini, Párizsi, Londoni, Moszkvai, Bécsi körút néven állítanak emléket az utcanevek. A szegedi Vármúzeum több, állandó kiállítása mellett az árvízről és az újjáépítésről is  bővebben is lehet tájékozódni a Stefánia 2. szám alatt.