Szeged városának gyöngyszeme, a Tisza part, sajnos komoly kihívásokkal néz szembe a vízszint emelkedésének köszönhetően. A rakpart mentén elhelyezett vízi műtárgyak, mint az úszóházak vagy stégek, hirtelen hulladékszigetekké váltak, melyek elszáradt fák, kidőlt ágak, műanyag palackok és különféle szeméttel teltek meg. Ez a látvány nem csupán esztétikai problémát jelent, de veszélyeket is rejt magában. A vízi hulladék között gyakran található mérgező anyag, és a vízből kiemelkedő, megszáradt részek gyúlékonyak lehetnek, így tűzveszélyt is jelenthetnek.

A helyzet súlyosbodik, ha figyelembe vesszük, hogy a felhalmozódott hulladék képes arra is, hogy a vízen lebegő műtárgyakat kimozdítsa helyükről, ami tovább növeli a környezeti károkat és veszélyeket. Szegedi lakosokként jogosan várjuk el, hogy a műtárgyak tulajdonosai rendszeresen tisztítsák meg a területet, és gondoskodjanak a felgyülemlett hulladék eltávolításáról.

A probléma nem csak a városképet rontja, hanem a helyi közösség biztonságát is veszélyezteti, hiszen a mérgező anyagok és a tűzveszély egyaránt aggodalomra adnak okot. Számos szegedi lakos érzi úgy, hogy a helyzetet sürgősen kezelni kell, mégis úgy tűnik, mintha az illetékesek nem fordítanának kellő figyelmet a problémára.

A kérdés tehát adott: miért maradnak ezek a veszélyes hulladékok hosszú időn keresztül a Tisza partján, és mi szükséges ahhoz, hogy a helyzet javuljon? A válaszadók és a cselekvésre képes felek előtt álló feladat egyértelmű: az összefogás és a proaktív hozzáállás elengedhetetlen a szegedi Tisza part tisztaságának és biztonságának helyreállításához.